Nem sok ír írót ismerek, de ez a regény majdnem annyira megragadott, mint a szintén ír Frank McCourt Angyal a lépcsőn (és a De!) c. műve. A szegénységben és szoros, de nem problémamentes családi kötelékben töltött gyermekkor lírai rajza mindkettő.
Másodszor olvastam, mert jellemzően elfelejtettem, miről szól. A hat fejezetből és ezeken belül számos, címmel ellátott jelenetből álló történet elemei szorosan összefüggnek, de legalább a fele történet novellaként is megállná a helyét. Erősek, mellbevágóak, mégis líraiak. Akkor jöttem rá, hogy olvastam, akkor ötlött fel az egész történet, amikor a rózsabokrok kipusztításához értem. (Rózsák)
A regény fő motívumai az árulás és a titok. A főhős maga is az árulás vádjába keveredik, de a család életét is az árnyékolja be, hogy a hiedelem szerint Eddie, az apa testvére besúgó volt, lepaktált a rendőrséggel. Észak-Írországban vagyunk, London-Derryben 1945 és 1971 között, valójában 1961-ig. Nem tudni pontosan, hány éves a főhős a történet kezdetén, az ötvenes évek végén már egyetemista. 1949-ben ismerték el Írországot független államnak, míg Észak-Írország a Brit Nemzetközösség tagja maradt, amit az 1973-as népszavazás is megerősített.
A polgárháború korszakát (1969-73) tehát nem érinti a könyv, de a katolikus kisebbség és a protestáns többség közötti feszültség a mindennapok része, a katolikusok árulónak tartják azt, aki kitart az Angliával való egység mellett, vagyis elfogadja a fennálló államrendet, a protestáns többség diktatorikusnak mondható uralmát. A főhős családja is is a mélyen hívő katolikusok közé tartozik, és ír eygségre vágyik.
A babonás-misztikus gondolkodásmód, a fanatikus szabadságvágy, az elhallgatás, a papok és a rendfenntartók szerepe a mindennapokban, az iskolai oktatás sajátosságai megannyi nagyon érdekes vonással ruházzák fel a lassan kibomló, sejtelmes történetet. Remek karaktereket ismerhetünk meg: az anyát, testvérét, Kathie-t, az apát és (megölt) testvérét, Eddie-t, Burke őrmestert, Bolond Joe-t...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése