2018. január 31., szerda

Omair Ahmad: A mesemondó meséje

Végre valami igazi csemege, ötcsillagos esztétikai élmény, csodás elbeszélői lelemény, varázslatos mesélő tehetség! Könyvtáram elfeledett darabjait kezdtem ábécé-sorrendben feldolgozni, így került sorra ez a kézbeillő, fizikai és lelki gyönyörűséget nyújtó regény. 

Omar Ahmad nagy műveltségű indiai író és politikai elemző, tanácsadó, aki nem csak Indiában, de többek között Amerikában is élt és dolgozott. Ez a regénye a 18. században játszódik, közvetlenül azután, hogy Delhit elfoglalták és nagyrészt lerombolták az afgánok Ahmad Shah Durani , a modern afgán állam megteremtőjének vezetésével. Főhőse egy mindig is szegény, de most lerombolt szerény lakásából vándorolni kényszerülő hivatásos mesemondó, valamint egy afgán vezér felesége, bégámja. 

A bégám és a mesemondó első pillantásra egymásba szeret, de semmi mód nincs arra, hogy ebből bármi is következzék. Közvetlenül nem is szólhatnak egymáshoz. Két napot töltenek együtt a szolgák körében, mesemondással, miközben a távollévő férj, a mirzá, Delhi dúlásával van elfoglalva. Négy mese hangzik el,  ezeket váltakozva mondják. A mesék egymásba kapaszkodnak, mint a szerelmesek, ugyanaz a történet lesz egyre gazdagabb, teljesebb, újabb szálak, motívumok és rejtett igazságok kerülnek napvilágra Omair Ahmad icsodás mesemondói tehetségével.

Az első a mesemondó meséje egy megesett és elűzött lányról, aki gyermekével a dzsungelben talál menedéket, és ott a babájával együtt felnevel egy farkaskölyköt is. Bár a farkas hűséges barát és fia megmentője lesz, az iránta is érzett anyai szeretet a visszájára fordul, és ennek áldozatául esik a hűséges és hősies állat.

A második mesétől egy gazdag emir és egy szegény földműves család fia együtt nevelkedésének  és ifjúkorának vagyunk a tanúi. Ismerik a farkas- és az emberkölyök szomorú meséjét. A szegény fiú, Barab azonosítja magát Takával, a farkaskölyökkel, és olyan harcos és gyilkos természetet fedez fel magában, amitől megriad. Ahogyan felnőnek, el kell válniuk egymástól, Ares egy távoli városban a bíró segédjeként tanul, még Barab harcos, majd vezér lesz a határvidéken. Ares a bíró feleségének cselszövése miatt ártatlanul börtönbe kerül. Lassan eltelik a két év, amikorra találkozót adtak maguknak. Ekkorra Balab elesett egy harcban, Arés pedig öngyilkos lett a börtönben. A záró mesében két asszony beszélget Arés teteme mellett a templomban, és kikerekedik a történet.

Varázslatos a regény.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése