Kellemes szentendrei délután forralt eperborral, templomdombbal és Ferenczy Múzeummal.
Péreli Zsuzsa textilművész kiállítása sok-sok kárpittal. Az emberábrázolósak többnyire nem tetszettek, a többi igen. Azért az emberesek között is akadt egy-kettő, ami nem volt túl didaktikus és/vagy hagyományos, pl. az általam Gyöngytyúkasszonynak nevezett.
A Csíkszentmihályi Róbert új volt nekem, szentendrei szobrász. Nagyon komoly technikai tudással kis és nagyobb plasztikák, de nagyon csodaszarvasos, vagyis a témák nem ragadtak meg. Itt nem lehetett fényképezni. Ez a Szarvas-szobor a Margit körúton van. Nem saját fotó, nagyon gyengécske.
A harmadik kiállítás érthetetlen volt. Egy egri alkotóközösség keresett magának egy olyan helyet, amit senki semmire nem használ, ingyen megkaphatják, közösen felújítják és alkotómműhelynek, meg közösségi kiállítótérnek használhatják. Utánaolvasva derült ki, hogy már elkészült. A kiállításon sem az eredeti állapot, sem a végeredmény nem volt látható (nem láttuk), ellenben a talicskatologatás és egyéb érdektelen mozzanatok 4 monitoron mentek szinkronban, a falak körben pedig a munka dokumentálását mutatták, szürkén, fárasztóan, nem tudni, milyen céllal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése