Megnéztük a hajléktalanságból írott darabot. Nagyon furcsa volt. Először is valahogy nem színház. Még akkor sem, ha a színház is tud hiperrealista lenni. Jó volt, hogy hoztak középiskolásokat, és szembesülhettek azzal, milyen is kitaszítottnak, kirekesztettnek lenni. Milyen az, ha igyekeznek átnézni az emberen, nem tudomásul venni a létezését.
Mint "darab" - nem volt semmilyen. Mint életvalóság, - megrázó. De nem mondott sok újat. Szalai Kriszta nagyon emberi, szimpatikus, empatikus, jószándékú, cselekvő ember. És ez már maga nagyon szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése