Ismét A és Modern Könyvtár, hetvenes évek. A cselekmény a hatvanas években játszódik, hősei egy könyvkiadó munkatársai, meg egy magnó, ami akkor még újdonságnak számított. Az értelmiségi környezetben szokásos kisstílű történések zajlanak: nyalás a patriarchális főnöknek, munkahelyi viszony, ivászat, alkoholista munkatárs, nem valami intenzív munkatempó.
Nejmat szépirodalmi szerkesztő, ügye-okos, feleségével, kislányával, meg a feleség előző házasságából származó, sajátjaként kezelt két tinédzser lányával, valamint anyósával él egy jónak mondható, szép kilátással rendelkező lakásban. Életét a magnó változtatja meg. A család azonnal kipróbálja, jelentéktelen szövegeket vesznek fel, a család minden tagja beszél, ezt ezerszer lejátsszák maguknak, a szomszédoknak, a másnapi vacsoravendégeknek. A vacsoravendégek épp úgy viselkednek, mint mindig, még a mondataikat is meg lehet jósolni, ismerik egymás vicceit és természetét.
A magnóhallgatás és a vendégség során tapasztalt ismétlődés ébreszti rá a főhőst élete kilátástalan monotonságára. A vendégség éjszakáján áll az ablaknál, és elszörnyed, hogy már minden rögzítve van az életében, akár a tájkép az ablakban vagy a hangok a magnón.
Az éjszaka kellős közepén kétszer is felhívja a főnökét, majd csinos munkatársnőjét, mert oldani akarja ezt az egzisztencialista magányt, végül a munkatársnő, Tahmina hajlandó elbeszélgetni vele, és elmeséli visszatérő álmát a fehér kikötőről és a bíbor hajókról.... és megmondja Najmetnek, hogy a szalagot le lehet törölni, így áttételesen azt is, hogy az élet nem reményteleneül végleges. Felcsillan a remény, de hogy mi lesz, azt nem tudjuk meg, csak azt, hogy Najmet is Tahmina álmát látja ezen az éjszakán, vagyis egy gyönyörű, tiszta, másik világot. (Tahmina és Najmet nem szerelmesek, Tahmina épp most talált társra.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése