Nem elírás, ez a hosszú és nagyon nehéz, ámde nagyon megható és lebilincselő film címe. Az apa mondja a lányának, hogy így kell írni az angol szót, de hát - mint látszik - ő sem tudja.
Spanyol - mexikói dráma, Alejandro González Inárritu rendezte. Főszereplője egy melegszívű családapa, Uxbal (Javier Bardem), aki egyedül neveli két gyerekét, a hatéves Mateót és a 10 éves Anát, mert a felesége mániákus depressziós, iszik, talán drogozik és ész nélkül szexel, a kórház gyakran visszatérő vendége.
A környezet a bevándorlók, feketemunkások világa: Uxbal szervezi, hogy egymásra találjanak a munkaadók (vietnamiak és spanyolok) és a bevéndorlók (többnyire vietnámiak és fekete afrikaiak). Próbál lavírozni, emberséges lenni, pl. gázégőt szerez a tömegszállásra, hogy ne fagyjanak meg, de rossz minőségűt vesz, és egyetlen éjszaka alatt mind a 25 ember meghal. A vietnámi főnök begazol, bedobatja a halottakat a tengerbe, de partra sodródnak, ezt már semennyi pénzzel, semmilyen egyébként meglévő rendőri összeköttetéssel nem lehet elsímítani. Uxbal befogadja az egyik fekete nőt, akinek a férjét tiltott árusítás miatt bebörtönözték, és ez jól is jön, mert későig hanyagolt prosztata-rákja egyre súlyosabb, és nem tudja ellátni a gyerekeit.
Szóval nagyon alvilági a környezet, a főhős pedig egy tiszta lelkű bűnöző és érzékeny tömeggyilkos, halálra ítélt beteg és szerető apa. A feleség annyira csúnya (Máricel Alvarez), hogy már szép, minden rettenetesen lepusztult Uxbal lakásában is, hiába van sok pénz a buliban.
Mateo nagyon cuki, de apa sajnos meghal. Belegondolni is rossz, mi lesz a gyerekekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése