Nem sokat tudok Brazíliáról, pláne nem a történelméről, meg arról, hogyan irtották ki az őserdőt azért, mert az adott legjobb termőföldet a kakaónak. Biztosan olvastam ezt a könyvet is húsz éves koromban, amikor vettem, de semmilyen benyomásom nem maradt róla. A regény a 20. század elején játszódik, olyan, mintha kalandregény lenne, pedig csak magával ragadó, sodró társadalomrajz egy kegyetlen, gyilkos világról, ahol a pénz és a fegyver az úr, és nincsenek erkölcsi megfontolások, csak szerzési vágy, akárcsak az aranyláz idején a vadnyugaton.
Két család uralja Brazíliának ezt a vidékét, 1-2 újonnan kinőtt kisvárosát és azok környékét: Horacio (felesége a gyönyörű és boldogtalan Esther), valamint a fiatalabb Badaro-testvér, Juca és Simao Badaro, az öregebbik, ( felnőtt lánya Ana, második felesége Olga). A két család rengeteg pénzt költ és rafinált ügyvédeket, valamint számtalan pribéket alkalmaz arra, hogy kiirtsák egymást, megsemmisítsék ellenfelüket. Közben megismerjük a meggazdagodás reményében az őserdő irtására és a kakaó termesztésére vállalkozókat, akik családjukat, szerelmüket hagyták távol a gyors meggazdagodás és visszatérés reményében. Sorsuk rabszolgasors, életük értéktelen fogyóeszköz, és soha nem térnek haza.
Két szerelmi szál fut a történetben: Esther és Vigílió üzgyvéd egymásba szeretnek és titkos viszonyt folytatnak, amit Horación kívül mindenki tud. Vigílió korábbi szeretője, Margó, a kurtizán is eljött Vigílió után abban a reményben, hogy itt gazdagok és boldogok lesznek, de amikor Vigílió elhagyja, Juca Badaro kitartottja lesz. Kiváló szappanoperát lehetne írni a regényből. Elrettentő, gonosz világot mutat be, még a következő nemzedék is ugyanilyen: Ana is fegyvert vesz a kezébe, és egy tehetséges hamiskártyás csalót választ férjének, amit a család sem ellenez, mert benne látnak elég furfangot és gátlástalanságot ahhoz, hogy a család szerencséjét, gazdagságát fokozza.
Nem olvasnám el még egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése