Carrie egy kisvárosban, szegény családban nőtt fel, és férjezett nővére után Chicagoba megy szerencsét próbálni. Nővéréék egyszerű, örömtelen munkás élete, a gyári munka nem tetszik neki, többre vágyik, így könnyen elcsábítja a nagyvilági modorú utazó ügynök. Azt hiszi, Charles majd feleségül veszi, de neki eszében sincs, éli a maga könnyű életét, bár szereti és jól tartja Carriet.
A nagyobb szerelem és a nagyobb jólét reményében vált Carrie Mr Hurstwoodra, a sikeres, középkorú üzletvezetőre, aki jólétben él idős feleségével és felnőtt gyerekeivel, és belebolondul a szép, fiatal lányba, aki előtt titkolja, hogy nős. Még bűnt is elkövet miatta, 10 000 dollárt lop a munkahelye széfjéből, majd az erről semmit sem sejtő Carrie-t magával cipeli a menekülésben. Új néven házasságot kötnek, de Hurstwoodnak nem sikerül felkapaszkodni, sőt reménytelenül lecsúszik, míg Carrie színpara jut, és híres színésznő lesz belőle.
Carrie a szép ruhák, a szép lakás és a könnyű élet bűvöletében él, alapvetően jó szíve van, de nincs tartása, és nem veszi észre, hogy előbb igazságtalanul bánik Druet-val, majd ő dönti romba Hurstwood életét. Feltűnik előtte valami több, egy értelemben, igazi értékekben gazdagabb élet, de sohasem érti meg, hogy mi lehet jobb és fontosabb a pénznél és a jólétnél.
Nem tetszik Dreiser stílusa, mesterkéltek és okoskodóak a magyarázatai, folytonos kommentárjai, amelyekkel megakasztja a történet folyását. Igaz, hogy az amerikai naturalizmus legjobb képviselőjének tartják, de inkább a lektür kategóriába sorolnám.
1952-ben amerikai film készült a regényből. Online nézhető angolul. Nem valami pergős, és nem is követi szorosan a történetet. Laurence Olivier Hurstwood szerepében elég meggyőző, de még ő is unalmas, mai szemmel nem is az a szívdöglesztő férfi. Carrie (Jennifer Jones) első csábítója a gígerli ügynök, Charles Druet szerepében egészen irritáló. Nem szeretem az ötvenes-hatvanas évek harsány, mesterkélt színjátszását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése