A lengyel családból származó, de az akkor Oroszországhoz tartozó ukrajnai születésű angol regényíró. 21 éves korától élt Angliában, és bár beszélni nem tanult meg tökéletesen, az írásban odáig jutott, hogy az angol irodalom egyik csúcsteljesítményének tekintik az életművét. Fiatalon, 16 és 36 éves kora között tengerészként bejárta a világot, ez későbbi regényeinek is témát adott.
Korábban a a Nárcissus négerét olvastam (1897) , most pedig az 1911-ben megjelent Nyugati szemmel-t, amely politikai-társadalmi témát dolgoz fel: az Orosz Birodalom zsarnokságával szemben lázadó anarchisták és politikai menekültek világát mutatja be. Moszkvában és Genfben játszódik. Főhőse Razumov, talán nem véletlenül emlékeztet a neve Raszkolnyikovra, olvasás közben folyton a Bűn és bűnhődés járt a fejemben. Az örökös félelem, feszültség és az ezekből következő őrült magatartás érzékletes bemutatása a regény legnagyobb értéke.
Az elbeszélő maga az idősödő író, aki személyes ismeretségbe keveredik a főhőssel, és végül a naplója is az ő tulajdona lesz, a sztori szerint ennek felhasználásával írta a történetet. Razumov egy rokontalan egyetemista, egy herceg közvetítő útján támogatott, de egyébként semmilyen módon nem vállalt fia. Boldogulásának egyetlen lehetőségét a komoly tanulásban látja, okos, szorgalmas. Nem társasági ember, nincsenek barátai, de a társai tisztelik.
Egy anarchista egyetemi társa, Victor Haldin merényletet követ el valami magas rangú személyiség ellen, több ártatlan ember is meghal. Haldin valamilyen felfoghatatlan okból éppen Razumovhoz menekül, aki ettől pánikba esik, összedőlni látja a jövőjét, és végül úgy dönt, hogy feladja. Haldint kivégzik. Razumov rettegése ezzel nem ér véget, gyanúsnak találják, amiért éppen hozzá menekült a merénylő, és végül is úgy menekül meg, hogy beszervezik spiclinek, így kell Svájcba utaznia, hogy felfedje az orosz politikai emigránsok szervezkedését.
Lelkiismerete semmiképp sem nyugszik. Úgy hiszi, helyesen cselekedett, mert elítéli az anarchizmust, ugyanakkor a spicliség is távol áll tőle, és az ellen is védekeznie kell, hogy a Svájcban élő oroszok felfedjék a titkát. Ők Haldin tettestársaként tisztelik, de nem értik udvariatlan, elutasító, nyers modorát, hallgatagságát, cinizmusát, így nekik is gyanús. Ráadásul egymásba szeretnek Natalja Haldinnal, aki rajongásig szeretett bátyjáról szeretne minél többet megtudni Razumovtól, ami szinte elviselhetetlen feszültséget teremt, és tettének bevallásához vezet. Az elbeszélő jelenlétében bevallja Nataljának, majd hamarosan az orosz menekülteknek is, hogy ő adta fel Haldint.
Razumovot az összeesküvők gyilkosság-végrehajtója - egyébként kettős ügynök - összeveri és kiszúrja a dobhártyáját, megsüketül. Visszamegy Oroszországba, nyomorékként tengődik, egy lelkes forradalmárnő ápolja. Nincs semmilyen happy end.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése