A Móricz-regény adaptációja nagyon igénybe veszi az embert, nem lehet távolságtartással nézni több okból sem. Simkó Katalin a női főszereplő, ő az Állami Árvácska. MA Móriczot játszó Kulkának beszéli el élettörténetét, amelynek legmegrázóbb jelenetei meg is elevenednek. Kiszolgáltatottságát súlyosan érzékelteti, hogy szinte az egész darabot meztelenül és koszosan játssza el, és többször érintkezésbe kerül a többi szereplővel.
Móricz-Kulka egy szót sem szól, csak hallgatja a történetet, de így is folyton jelen van a személyiségével, egy-egy mosolyával, mozdulatával.
"Kedvesanyái" és "kedvesapái", mint azt a regényből és a filmből is jól tudjuk, a legkevésbé sem kedvesek, saját rettenetes sorsukat, kiszolgáltatottságukat torolják meg a náluk is szerencsétlenebb kislányon. És ezt naturálisan meg is jelenítik. A két kedvesanyánál csak a kedvesapa alpáribb, az ember legszívesebben ott, helyben megtorolná rajta a disznószerű brutalitást, annyira hiteles.
Nem egy felszabadító élmény, de nagyon jó előadás. És tudni, hogy ez ma sincs másképp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése