A 2011 áprilisától az ÉS-ben megjelent népies műmesék a második Orbán-kormány cselekedeteire adott válaszok, illetve azokat mutatják meg görbetükörben. Akkor nem mindet olvastam, most azonban a kötetbe rendezett, 2012-ben megjelent kötet digitális változatát vettem kézbe. Leginkább az lepett meg, mennyire emlékezetes minden egyes mozzanat, és mennyire ugyanaz a mentalitás ma is.
Politikai-történelmi szempontból érdekesebb, mint esztétikailag. A mű népiesség sok helyen természetellenes, jobb lett volna valamely tájegység nyelvhasználatához igazodni, mert így nagyon sok a fülsértő hamis hang.
,,Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy mán szabad választások keretibe kitakarodtak a magyarok fődjirűl a tatárok, oszt I. Fülkefor lett a kerál. Vót es öröm, vígan zakatót a Nemzeti Együttműködés Rendszere, Rolex karóra se jobban. Még pár bakarasz, pár csipisz iramodás, oszt eppoly jó lesz minékünk, mint Kádár apánk alatt az annóba, teprenkedett a nép, mer mind azt látta a keráli tévébe, hogy siker hág sikerre, sarkalat sarkalatra, és kalap. Rendes, istenfélő magyar nép vót, nem úgy, mint az előző, emmán tutta, hogy csak az lessz, ami bé vagyon ígérve, megszorítás penig nem vót, amíg meg nem haltak."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése