Egyre több olyan filmmel találkozom, amelyek a másság témájával foglalkoznak, pl. Az új barátnő, A dán lány, Holdfény, Szólíts a neveden.... A Gyomvirágok norvég film, Petter Naess rendezte. Két főszereplője egy hermafrodita fiú, Adrian, aki egy konzervatív családban, teljes titokba burkolózva nő fel, nem műttetik meg, testnevelés alól felmentetik, hogy ki ne derüljön a mássága. Az iskolában azonban állandóan inzultusok érik, lányos kinézete, hosszú haja egyre inkább célponttá teszi, míg végül megverik és le is vetkőztetik.
Adrian élete akkor törik meg igazán, amikor kihallgatja a szülei beszélgetését, és megtudja, hogy jobban örülnének, ha meg sem született volna. Ekkor háborúba kezd ellenük, az apja azért lesz öngyilkos, mert az anyja viszonyát feltárja előtte, az anya meg idegösszeroppanást kap. A nagynénivel lakik együtt, de őt is megvádolja... A házukban lakik egy szerencsétlen, csúnya kislány, nem jut eszembe, hogy hívják, akinek nincsenek haj- és bőrszínező pigmentjei (ó, megvan: albinó). Ő is kitaszított, kapaszkodna Adrianba, de ő még igyekszik őrizni a látszatot, és nem akarja felvállalni a kislány baját a magáé mellé.
Sok gonoszságot elkövet, mindenkit büntet a sorsa miatt. A kislány véletlen balesetben hal meg ugyan, de ennek is ő a közvetett oka. Végül magát is jól megbünteti.
Nem könnyű film, nem is egyenletes, de vannak magasfeszültségű részei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése