Szász Attila és Köbli Norbert filmje Gera Marina (Irén) és Csányi Sándor (Rajmund) főszereplésével nagyon mély, szívfájdító történet a Szibériai munkatáborokba elhurcolt sváb(nak titulált magyar) nőkről. Elvileg három hét kukoricatörésre vitték őket, és öt évet töltöttek bányamunkásként, embertelen körülmények között, fabarakkokban, hajszoltan, éhezve, betegen, teljes kiszolgáltatottságban.
A történet nem csak a történelem, hanem az egyéni sorsok szintjén is hiteles: Havasi János író-újságíró novellában is megírt családtörténete. Sokféle túlélési stratégiát mutat be, a távolságtartástól az ügyeskedésen keresztül a behódolásig és az önfeláldozásig. A két egymásra találó főhős felfogása nagyon is eltérő: Irén a tűrés, a lelkierő, a büszke tartás és a segítségnyújtás fegyverével próbál testileg-lelkileg túlélni, míg Rajmund ügyeskedéssel, bizniszeléssel. Végül mégis egymást tartják életben.
A hazatérés sem sokkal könnyebb, mint az elszakadás és a távollét. Mindkettejüknek családja van, Rajmund otthona szabadulásakor már Jugoszláviában van, oda nem mehet, gyerekei felnőttek. Németországot és Magyarországot választhatná, az előbbi lehetőséget adna egy új, közös életre. Irént azonban várja a család, és így mégsem tud elutazni: a lánya, a szülei vonzzák, férje iránt nyilván ambivalensek az érzései. Otthon tudja meg, hogy ő meghalt a háborúban.
A kritika is az 1945-höz (1.) és a Saul fiához (3.) hasonlítja, nekem nagyon tetszett, mélyen megrázott (2.).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése