40 év alatt harmadszorra olvasom, és mindig más benyomást tett rám. Először a titokzatossága nyűgözött le, a boldogságkeresés. Másodszor - néhány éve - nem értettem, mi tetszett rajta annyira. Most látom csak egészében, hogy a boldogságra való képtelenségről, a boldogság lehetetlenségéről szól, meg arról, hogy hogy rontjuk el az életünket.
A mesélő Francois Sourel, egy falusi tanító kamasz fia, majd felnőtté válva maga is tanító, a valódi főszereplő pedig "a nagy Meaulnes", a pár évvel idősebb, sokkal merészebb, szabadabb, kissé gazdagabb örök barát, aki miatt a mesélő élete érdekesebb, változatosabb, kalandosabb, egyben boldogtalanabb.
A nagyfiú egyszer véletlenül betéved egy álomszerű falusi lakodalomba, ahol nincs menyasszony és vőlegény, de a furcsa lakomát megtartják. Soká derül ki, hogy egy különc fiú, a birtok elkényeztetett és szeszélyes ifjú örököse nősülne (France), de a menyasszonya meggondolja magát, mert azt hiszi, hogy őt, az egyszerű lánykát nem is szeretheti igazán. Meulnes valahogy hazakeveredik a lakodalomból, és ettől kezdve a térképrajzolgatás, keresés és sóvárgás tölti be az életetét, eltávolodik a társaitól, csak a mesélővel marad barátságban. Szeretné megtalálni azt a lányt, aki megigézte a birtokon, s akiről később tudjuk meg, hogy France húga, Yvonne de Galais kisasszony, akire ő is épp ilyen mély benyomást gyakorolt.
Párizsba megy, mert megtudja, hogy a lány oda költözött, és mindenáron meg akarja találni. Megismerkedik Valentine Blondeau-val, akiről nem tud semmit, de a lány felvilágosítja, hogy Yvone férjhez ment. Összemelegednek, és talán össze is házasodnának, amikor kiderül, hogy Valentine volt France menyasszonya, és ezt - a két fiú, France és Meaulnes között kialakult barátság és fogadalom miatt - Meulnes nem tudja elviselni, és Valentine-t mélyen megbántva hazamegy. Már-már meggondolná magát, amikor betoppan a mesélő, és közli vele, hogy megtalálta Yvonne-t, aki nem is ment férjhez, és várja őt. A nagy Meulnes erkölcsi csapdába kerül, végül Yvonne-t veszi el, de az esküvő utáni reggel útra kel, hogy France-ot és Valentine-t összehozza, különben nem tud beletörődni saját boldogságába. Ez sikerül is, de mire mindhárman visszatérnek, Yvonne szülésben meghal, egyéves kislányát Francois, az örök, hűséges barát átadja a nagy Meulnesnek.
Francois olyan, mint Pierre Bezuhov, meg sok más irodalmi hős: az észrevétlenül, de rendkívül odaadóan szerelmes barát, aki feláldozza magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése