Dettre Gábor kemény filmje. Egy férje által terrorizált, elkeseredett anya (Tóth Ildikó, a filmben Juli) és egy a végét járó drogos (Ternányák Zoltán, azaz András) véletlen találkozását és egymásba kapaszkodását mutatja be, és ezen túl azt, mennyire kegyetlen dolog a narkó, és mennyire lealacsonyítja, lényegében emberi mivoltából is kivetkőzteti azt, aki keményen beleesik a csapdájába.
Juli helyzete látszólag nem olyan tragikus, közönséges és durva férjétől hagyományos módon is megszabadulhatna, van, lenne szerény jövedelme, alkalmi értelmiségi munkája, mégis a semmibe menekül, és így találkozik az utcán Péterrel, aki a munkahelyéről lopott monitorral fetreng az utcán. Neki van hova mennie, a sajnálaton, együttérzésen kívül ez is nagy motiváció Julinak, hiszen esteledik.
Ezután egy pesti, körfolyosós ház lepusztult szuterénlakásában küzdenek együtt: András le akar szokni, elvonási tünetekkel küzd és persze folyton visszaesik, ezernyi méltatlan, megalázó helyzetbe kerül, és Juli mindent eltűrve segíti, mosdatja és biztatja, talán ezzel pótolja élete elveszett értelmét. A tiszta pillanatokban fel-feldereng India, a Nakonxipán, ahová lehet vágyódni. Juli ellop egy csomót férjével közös pénzükből, és el is induln(án)ak ebbe az álomvilágba, de a férj a pályaudvaron erőszakkal lekapcsolja Julit.
Azt nem tudjuk meg, hogy András meddig jut el, de a nyitó kórházi jelenet rég előrevetítette, hogy a megtisztulás még nem érkezett el, és azt is, hogy együtt maradnak.
A Trainspottingot idéző szörnyű jelenetek, az infernó, az egész életalji élet nyilván nem szórakoztató. Kissé oldja a nyomasztó, sokkoló jeleneteket a szociális háttér: a gangos ház villanásszerű jelenetei és kidolgozatlan, de érdekes figurái: a gyermekded és egy jelenetben homoszexuálisnak tűnő vagy annak álmodott, anyját szekáló, de érte rajongó házas taxisofőr, a demens anyuka, a kocsma a narkós csaposlánnyal...
Nem vasárnap délutáni családi mozi, de jó tudni, hogy van ilyen, és hogy milyen is az "ilyen". Nem lehetett könnyű dolga egyik főszereplőnek sem, de hitelesek: Andrásról elhisszük, hogy olyan, amilyen, és bár az ő szerepe nagyobb vagy feltűnőbb, mégis az az igazán bámulatra méltó, ahogyan Juli viselkedik, talán ilyen az ideális segítő: nem vádol, nem panaszkodik, csak fizikailag és lelkileg is segít, beszéltet, érdeklődéssel, megértéssel figyel és tűr. Nekem ez nem ment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése