1962-ben jelent meg a számomra eddig ismeretlen, egyébként igen híres, sikeres Nabokov egyik legjobb regénye, a titokzatos Gyér világ, ami egy hosszú, a könyv elején szereplő vers kommentárjának tünteti fel magát. Vélhetőleg a verset is maga a szerző írta, tárgya a lírai hős lányának elvesztése, személyes tragédia. A kommentátor, aki a regény főhőse, Charles Kinbote nagyon ellenszenves és titokzatos személyiség, a fikció szerint a valódi, nagyon ünnepelt és kiváló költő, John Shade szomszédjában él, és igyekszik a barátságába férkőzni.
A kommentár feltárja, hogy az utóbbi hónapokban azt reméli, hogy Shade Zemblán aktuális történelmi eseményeit, a forradalmat és a király elűzését, menekülésének történetét foglalja éppen poémába, és ehhez Kinbote adja az anyagot sétáik, beszélgetéseik során. A kommentár természetéből fakadóan állandóan narrál, nincsenek egyenes történések, mindent csak az ő ellenszenves tükrében látunk, érdekes módon őt magát is. Amúgy Zemblánt tanít az egyetemen, ami elég felesleges, ideje többi részében leselkedik: mindenáron közeli barátságba akar kerülni a költővel, és tudni szeretné, hol tart Zemblán és a király eposzának megírásában.
Közben ő maga veszélyben van, a zemblán forradalom győzelme után üldözik, mivel - és ezt senki nem tudja - ő a volt király. A regény végén helyette lövi le egy orrgyilkos a költőt, aki épp átmegy hozzá, hogy közösen olvassák az elkészült, ámde Zemblánról szót sem ejtő költeményt. A király rettenetesen csalódott, de a kommentárokkal próbálja belemagyarázni a versbe mindazt, amit elmondott Shade-nek, vagy legalább néhány utalást igyekszik hatásnak feltüntetni.
Igaz ugyan, hogy a forradalmi diktatúra elől menekült család fia ismeri a diktatúra és a forradalom természetrajzát is, és az idegenség élményét maga is megélhette Amerikában és Svájcban, regénye mégis inkább furmányos fikció, mint életrajzi vagy történelmi regény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése