2017. június 6., kedd

Závada Pál: Idegen testünk - 2004

Egyre türelmetlenebb vagyok a manírokkal szemben. Bosszant és untat a mesterkéltség. A regény nyelvezete a legkevésbé sem gördülékeny, mondatai csikorognak. Az elbeszélő személye egy mondaton belül is gyakran változik, de hogy ez miért jó, arról fogalmam sincs. 

A Jadviga párnája és a Milota, valamint A fényképész utókora kellemes emlékek. Az Egy piaci nap nagyon sokkoló, kemény, de jó írás. Ez a regény meg azok közé tartozik, amelyekbe beletörött a bicskám, illetve amelyeket úgy ítélek meg, hogy mivel olyan sok jó regény van, ezekre már nincs se időm, se kedvem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése