Nagyon kíváncsi voltam, a regényt nem régen olvastam, és nagyon tetszett, csak egy kicsit "megsüketített" az állandó dobolás olvasás közben. Tetszett, mert abszurd, mert egy háromévesnek maradt testben fejlődik ki a felnőtt, eléggé művelt szellem, amit szinte senki nem vesz észre. Vele is történnek dolgok bőven: megrepeszti a templom üvegablakát, beül Szűz Mária ölébe, háromszor is szerelmes, gyereke is születik, bár itt is éppen úgy két apa jöhet szóba, mint az ő születésekor. Vándorcirkusszal lép fel a 2. világháború alatt. Mégis az az érdekes, ahogyan a világot szemléli, ahogyan ráébred dolgokra.
Az előadásban nincs dob, illetve van, de úgy, hogy a főszereplő Oskar két alakban jelenik meg, az egyik a dob és a mesélő, a másik meg ő maga (értsd: kát színész játssza). Néha "ő maga" is megszólal, amikor az elmúlt események elbeszélése jelenidejű cselekvésbe vált, de ez nem jellemző. Ők rendre kézenfogva járnak, mint ahogyan Oskar az eredeti műben sem volt hajlandó megválni a dobjától.
A szereplők gyakran pantomim vagy marionett-bábu módjára mozognak, ami igen mulatságos. Mindenki jó, Elek Ferenc adja Oskárt, Takátsy Péter a hivatalos apa, a német, náci férj, míg Mészáros Béla, Jan Bronszki a vélhetően valós. Számomra teljesen ismeretlen Pálmai Anna, ő a nagyszerű anya, gyönyörű, kéjes bordóban. Rujder Vivien is nagyszerű, akkor is, amikor Matzerat második feleségét játssza, s akkor is, amikor Szűz Mária szobrát a templomban. Hitler és Beethoven a lakásban a szemközti falról nézik egymást, de a képeket is, épp úgy, mint a dobot, élő szereplők jelenítik meg. Mindenki több szerepet játszik, ezek között akadálytalanul mozognak, a mindig csodás Szirtes Ágiról is el lehet hinni, hogy cirkuszi dívaként Oscar élettársa, meg azt is, hogy Matzeraték családtagja - talán a nagymama - és azt is, hogy buzgó náci,
Van egy nagyszerű, szintén többféle karaktert játszó férfi szereplő, Takátsy Bence, aki tanárnőként a legfantasztikusabb. :) Ő nevettet is, de nem alpári.
A rendező a fizikai színház szakon végzett, ez is tipikus fizikai színházi előadás: a szereplők teste, önálló jelentéssel bíró mozgása legalább olyan fontos, mint maga a szöveg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése