Nem is tudom. Régen olvastam Vargas Llosát, emlékeztem, hogy enyhén túlfűtött és az írásmódja is egyedi. Hát igen. A perui hadsereg rendkívül hatékony, elkötelezett és ambíciózus tisztjét, Pantaleon Pantoját kellemetlen feladattal bízzák meg. Titkos küldetéssel más támaszpontra helyezik, viszi anyját és friss házas feleségét is, de még nekik sem mondhatja meg, mi a feladata.
Mivel a hadsereg nélkül el sem tudja képzelni az életét, az új feladatot is sikerül parancsként kezelnie, és az erkölcsi meg egyéb megfontolások helyét hamar átveszi a hatékony parancsteljesítés. Fel is építi a "hölgyvendég szolgálatot", azt a néhány utcalányból álló egységet, amelynek az a feladata, hogy csökkentsék a női lakosság katonai erőszakkal kapcsolatos panaszait, valamint növeljék a katonák harci készségét. Földön-vízen-levegőben utaztatva, irtó pontos beosztás szerint, roppant hatékonyan dolgoznak a lányok, de persze hamar kiderül, mi is a feladatuk.
A feleség tudja meg utoljára, el is hagyja a századost közben megszületett egyéves kislányukkal. Anyuka marad és szenved. Pantoját támadja a helyi rádió cseppet sem szemérmes, korrupt riportere, aki aszerint állít be egy tényt jónak vagy rossznak, hogy ki fizeti meg. De az igazi másik szál az, hogy egy különös szekta működik a városban, sokan egy hittérítő hatása alá kerültek, és idővel már nem csak állatokat, hanem embereket is keresztre feszítenek. Az egyik lány, aki a százados kedvence majd szerelme, szintén kereszthalált hal. Pantoja parancsára katonai tiszteletadással temetik el, mint olyat, aki a hadsereg szolgálatában állt.
Ez a karrier vége: a hadsereg nem folytathatja a kiválóan üzemelő üzletágat, mert nyilvánosan nem akarja, a titok meg régen szertefoszlott. Pantoját egy távoli, hideg, nagyon szerény infrastruktúrájú helyre vezénylik, jelentéktelen feladattal, a család pedig egyesül.
Humoros, szatírikus, de ezért vagy ennek ellenére sem nagyon tetszett. Furcsa a párhuzamos narráció: gyakran bekezdésenként változnak a szereplők és a helyszín anélkül, hogy ezt bármi jelezné. A mondatszerkesztés is idegenszerű, a szórend nagyon szokatlan, magyartanárként többször eszembe jutott, hogy szívesen beszámoznám a szavakat a "helyes" sorrend szerint, miközben persze tudom, hogy ez stílusbeli sajátosság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése