2010. február 12., péntek

Darvasi László: Virágzabálók

Ez is karácsonyi ajándék, Máriskótól. A címe nem tetszett, és sajnos a szerzőről sem tudtam semmit, de a fülszövegből kiderült, hogy ő Szív Ernő, akit az Ésből ismerek.

Sok-sok problémám mellett fantasztikusan áradó, hihetetlenül gazdag fantáziáról és mesélőkedvről árulkodó regény. Biztosan női olvasat, hogy nekem sokkal érdekesebb a magánéleti szál, meg a tündérvilág, mint a történelmi, mint Szeged viszontagságai a szabadságharc előtt és után.

Ez a bizonyos magánéleti szál egy különös nőt, Klárát állítja a középpontba. Nagyon erős, zabolátlan személyiség, amolyan őserő, de különösebb cél nélkül. Mintha az lenne a feladata, hgy megszerezze és megtartsa Pétert, Imrét és Ádámot, a három testvért. Különös szerelmük/kapcsolatuk úgy gomolyog a regényben, mintha ez volna a legtermészetesebb életforma. Péter a férj, amúgy egy bogaras tudós, biológus, botanikus, aki virágmagokat vet, hagymákat ültet városszerte, és elvarázsolt világban él. Péter az erős, zabolátlan testvér, Ádám a féltestvér, aki gyenge és erős egyszerre, Klárának őt is támogatnia, védenie kell.

A számtalan valós és mesebeli alak világa ezer szállal fonódik össze, a legérdekesebb figura Sütz bácsi, a kortalan orvos, aki mint egy varázsló, ismeri és alakítja is az összes szereplő életét. Nagyon érdemes elolvasni! A (Spiró) óta ez a legjobb élmény.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése