A fortunate man - Szerencsés Péter - 2018.

Nagyon szép és nagyon hosszú dán film, 3 órás., Bille Augst rendezte. A Netflixen láttam. Egy lelkész fiaként, mélyen vallásos, sőt bigott családba született fiatalember, Peter Sidonoius, apja átkától kísérve elhagyja a családját, hogy mérnök legyen. Már főiskolai tanulmányai alatt megszállottan dolgozik a a szél és a vízenergia felhasználásával kapcsolatos projektjén, és hajtja a szakmai és társadalmi érvényesülés vágya.  Ennek a projektnek a segítségével, Dánia gazdaságának felvirágoztatásával akar sikeres lenni. Közben erkölcsi gátlások nélkül átgázol mindenkin, szinte eszét veszti egyszer a siker, máskor a balszerencse miatt.

Egyáltalán nem szimpatikus, de nagyon összetett, érdekes jellem, az idő előrehaladtával sokat vívódik, egyszerre hitetlen és hívő, lelketlen és mély érzésű, karrierista és büszke arra, hogy segítséget fogadjon el. A fiával épp oly kegyetlen, mint vele volt az apja, de ő látja magát kívülről, és szenved attól, amilyen. Minden kapcsolatában állhatatlan, nem képes alkalmazkodni, kötődni.

A film nőalakjai mind kedvesek, helyesek, Jakobe a legmélyebb, legszebb jellem, messze a kora előtt jár műveltségével, társadalmi érzékenységével és feltétlen, odaadó szeretetével. Nagyon megérte a film a 3 órát az életemből.

A film alapja egy az előző századforduló megjelent klasszikus dán regény, Henrik Pontoppidan Lucky Per / Lykke-Per c. műve. 

A jóság síró vágya - a Tercina együttes Ady-estje

Az Országos Idegennyelvi Könyvtárban még nem voltunk koncerten, most ott játszott a Tercina, Ady-estet tartottak német barokk zenével: Kállay Katalin fúvósokon, Vitárius Piroska hegedűn, Győri István lanton játszott, a verseket, szösszeneteket Pápai Erika adta elő.

Nagyon kellemes volt, de a műsort sajnos nem hoztam haza, a neten pedig nem találom a részleteket. A címadó verset ezen a felvételen Kálmán Olga mondja el.

Krasznahorkai László: Mindig Homérosznak

Krasznahorkai új regénye kafkai életérzést sugároz, mint sok más könyve is. Főhőse menekül: nem tudni honnan és miért, vagyis annyit tudunk, hogy a nyomában járnak, üldözik, meg akarják ölni, vagy legalábbis ő azt hiszi. Hogy mi az ok vagy kik az üldözők, az sem az olvasó, sem a főhős számára nem derül ki. Valójában azt sem tudjuk, hogy a főhős kicsoda, neve sincs.

Az elbeszélő egy mindentudó, de kívülálló és szenvtelen harmadik személy, azt mondja el, amit a névtelen főhős lát, érez és gondol, de nem magyarázza azt. A menekülés útja a horvát tengerpart, végső pontja Miljet szigete és egy azon is túli kis lakatlan sziget, a menedék - ha van ilyen.  

A regényben nincs egyetlen közvetlen párbeszéd sem, közvetett, idézett is alig, és ezekben a főhős nem is vesz részt, csak mint fültanú. Az egész regényben nem szólal meg, és lényegében a menekülésen és a belső folyamatokon kívül nem történik vele semmi.

A háromszerzős mű kísérletet tesz a művészeti ágak közös megszólalására: QR-kódon keresztül zenei felütéssel, dobszólóval kezdődik minden fejezet (Miklós Szilveszter), és mindegyikhez tartozik egy, a szöveg hangulatának megfelelő, nagyon is nyomasztó rajz. egy arctalan arc, alaktalan alak, személytelen személy (Max Neumann).

Azt gondolom, hogy mostanában felértékelődött a történetmesélés a modernista megközelítésekkel szemben, hozzám is közelebb áll Dragomán György, Háy János, Darvasi László... de ez a regény - talán mert elég rövid - nem viselte meg az idegeimet, és átéreztem a mélységét.

Olvasás közben jött a hír a szerző rangos amerikai elismeréséről: a National Book Award fordított művek kategóriájában első díjat  a Báró Wenkheim hazatér c., nálunk 2016-ban megjelent regény. 10 ezer dollár is jár az elismeréssel! :)

Ránki Fülöp Liszt zongoraestje a Fugában

Másodszor hallottuk játszani Ránki Fülöpöt (beszédes név), most látszott igazán, milyen nagyszerű tehetség. Három darabot adott elő Szent Erzsébet legendájából, majd az Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál, és a Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár c. Liszt-műveket szólaltatta meg egészen hátborzongatóan. :)

A 20-as évek amerikai zenéje - Fesztiválzenekar - vonósnégyes formáció

A zene éjszakája alkalmából 16-án, szombaton, a Szimpla kertben játszott az alkalmi együttes (Bujtor Balázs, Kovács Erika, Sípos Gábor és Dvorák Lajos). George és Ira Gershwin, Hammerstein, Al Dubin, Henry Mancini és Cole Porter műveit játszották, ebből csak egy nevet ismertem. Nagyon kellemes, szórakoztató, oldott volt az egész.

Nem volt könnyű dolga az utána következő kürt kvartettnek, amely az Óbudai Danubia zenekar alkalmi formációja volt. A vonósok barátságosabbak, ráadásul a négy kürt együtt nemcsak agresszív, de egyhangú is.

Für Anikó: Kitalált világ - lemezbemutató az Arany 10-ben

Soha többet nem megyek könnyűzenei koncertre.

Olyan a hangosítás, hogy számomra élvezhetetlen a zene, ugyanakkor  a szöveg is érthetetlen, mert a hangszerek az énekhangot is elnyomják, pedig rendesen ki van eresztve. Nem élveztem, sőt szenvedtem. Pedig lehet, hogy CD-n, otthon, halkan egész elviselhető lenne.

Vámos Miklós: Jánoska és a farkas - könyvbemutató a New York kávéházban

Vámos Miklós művei életmű-kiadásban jelennek meg az Athenaeum Kiadónál. Nem tudtam, hogy a fenti mű a 2007-ben Utazások Erotikában című regény (nagyon kissé) felújított, új címmel megjelentetett változata. Összevetettem a kettőt, olvasói szemmel tényleg lényegtelen a változtatás. 

Több mint egy órát mesélt a könyvről, önmagáról, meg a vele megesett különféle történetekről. Szórakoztató volt, s kissé bennfentesebbé is tette a hallgatóságot. Megtudtuk, hogy az Erotika eredetileg Eroica lett volna, de igaza volt a kiadónak, mert a regénynek sokkal több köze van az erotikához, mint Beethovenhez: meglehetős részletességgel meséli el a főhős szexuális életét. (Az alcím a Ki a franc az a Goethe?, ennek a történetét is elmesélte az író. Németországban, 14-15 éves cseregyerekként kérdezte ezt a Goethe-házban.) 

A mostani címben Jánoska a háromgyerekes főhős neve, a farkas pedig Wolfgang (Goethe) megfelelője, mivel a bénácska főszereplő, a csetlő-botló Dr. Mester János - mivel nem ért máshoz - , másod- harmadrangú Goethe-kutató. Három házasságának és nem éppen ívelő karrierjének, valamint egyéb szerelmi kalandjainak története ismerszik meg a műből. Ahhoz képest, hogy nincs valami nagyra magával, és tényleg határozottan béna, meglehetősen sok, váratlan és heves kalandja van, és három nem akármilyen felesége. A német Jolandával való szenvedélyes kaland egész életében végigkíséri, míg a feleségek közül az utolsó, Alexa a legvadabb és legszabadabb erkölcsű. Ám ez a házasság is veszendőben van, mint a főhős egész - meglehetősen hiábavaló - élete.