Olvasmányaim között egyre több a kapcsolódás, vagy egyre inkább észre veszem ezeket. Most épp a Mint denevér a kapun (Mucha) jut eszembe, ahol a főhős ugyanúgy cserbenhagy egy szerelmes fiatal nőt, mint itt a főhős.
A náci hadifogságból hazatérő - nem valami meggyőződéses - kommunista festő, Samuel Mountjoy meséli el élete történetét. Lényegében önvizsgálatot tart: magában, életében keresi azt a pontot, ahol átváltozott azzá, aki most. Nem érzi, hogy felelős lenne mindazért, ami korábban történt vele: az egy másik gyerek, majd egy másik fiatalember volt.
Meglehetősen unalmas. A gyerekkor a legjobb rész, az meg a kis Momót juttatta eszembe.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése