Ez a regény a művészet erejéről szól, kb. úgy, mint Örkény egypercese, a telefonfülkés történet. A szegény Csartkov festő, aki még tanulja a mesterséget, a maga számára is érthetetlen módon megvett egy ócska arcképet egy régiségkereskedésben. A kép egy beteges arcú öregembert ábrázol, bő, ázsiai öltözetben. A szeme különleges, nagyon él.
A kép rámájából váratlanul elég sok arany kerül elő, ez megváltoztatja Csartkov életét: a könnyű, pénzkereső irányba indul el, s amúgy is hamar léhává és önteltté válik. Hosszú, sikeres, de felszínes arcképfestő időszak után szembesül egy fiatal festő valódi műalkotásával, s ekkor hull le a szeméről a lepel, ekkor ébred rá, hogy elfecsérelte a tehetségét. Előkerül a műtermében letakarva tárolt, elfeledett arckép, és rájön, hogy ez vitte rossz útra. Annyira elborul az elméje, hogy minden pénzét tökéletes műalkotások megvásárlására költi, majd ezeket mind elpusztítja. Szörnyű állapotba kerülve hal meg a régi arckép különös szemeitől kísértve.
A második rész egy nagy műgyűjtő lakásán folyó árveréssel kezdődik. A legnagyobb érdeklődést az a bizonyos portré váltja ki. Egy fiatal festő azonban megszakítja a lelkes licitálást, és elmeséli a kép történetét. Az ő apja festette le a sátáni öregembert. Az uzsorás azért kérte a képet, mert tudta, hogy hamarosan meghal, és a kép által akart tovább élni. A kép elkészült, de az uzsorás visszaküldte, és még aznap éjjel meg is halt. A festő lassan dühöngő őrültté vált, meg akarta semmisíteni az arcképet, de egy barátja elkérte tőle, s ezután visszatért a lelki nyugalma. Ám most a barát élete változott meg.. és ez így ment sorra: a kép tulajdonosa azonosult a gonosz modellel, jelleme és élete megváltozott.
A kép alkotója kolostorba vonult, szigorú szerzetesi életet élt, és megígértette a fiával, hogy ha rálel a képre, elpusztítja. Ezt a történetet meséli el a fiú az árverésen... és a kép a történet elmesélése során eltűnik. Hogy megsemmisül-e vagy a Gonosz menekül el, hogy tovább járja az útját, nem lehet tudni. Egészen izgalmas dolgozat született a kisregényről: Bocskay Zsófia Flóra: Ablak a pokolra – Vizualitás és művészetfilozófia Gogol Az arckép című elbeszélésében
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése