Vera bejárta a sajtót, jó a reklámja és a kritikája, és valóban, lebilincselő olvasmány. A Jelmezbál is jó volt, de ez a regény szerencsére - bármilyen váratlan fordulatok vannak is benne, közel sem olyan bonyolult, nem kell kétszer elolvasni, hogy megértse az ember.
Vera 10-11 éves, negyedikes, látszólag normális szegedi család egyetlen gyereke. Az apja mérnök-katona, az anyja egy darabig háztartásbeli, majd felszolgálónő, a család legjobb - egyetlen - barátja Bála és Sára, a színésznő, a lányuk, Sári pedig Vera egyetlen barátnője.
Ötödikbe érkezik egy lengyel fiú, aki ki tudja hogyan, de beszél magyarul - Józef - az apja vendég-intendáns a színházi zenekarban. Vera és Józef egészen komolyan beleszeret egymásba, a regény előterében ennek a fájdalmasan szép első szerelemnek a kibontakozása áll, hátterében pedig felfeslik az a hazug világ, amelyben valójában élnek.
Nagyon szépen rajzolja meg a szerző Vera jellemének alakulását, a tökéletes, megfelelés-kényszeres kislány dacos lázadóvá válik, megijed, nem találja magát az életkorának nem megfelelő helyzetekben, de aztán elsimul szerencsére minden....
Egy nap alatt olvastam el. :)
2019. május 22., szerda
2019. május 18., szombat
Behálózva - 2016
Másodszor láttam, mert elfelejtettem a címe alapján. Az informatikai foglyává válik egy felső-középosztálybeli család. Épp a magánrepülő-bizniszt akarják tőzsdére vinni, amikor a friss informatikus alkalmazott - mellesleg kábszeres őrült - bekavar, az egész lakást és minden telefont és az autót is ellenőrzése alá vonja, és premier plánban figyeli, és uralja a magánéletüket.
Nagyon nehezen és véresen sikerül a rémálomból kiszabadulni. Thriller a javából. Szeretem a főszereplőt, Pierce Brosnan-t. Nem mellesleg nagyon sármos is.
2019. május 11., szombat
Szerelempatak - 2013.
Sós Ágnes dokumentumfilmje, amelyet legalább egy éven át forgatott egy kis, magyarlakta, elöregedett erdélyi faluban az emberek szerelmi életéről, a szexualitáshoz való viszonyukról. Amolyan kis magyar dekameron. Sokszor mulatságos, meglepően szókimondó a film, a hosszú idő alatt megnyíltak az emberek a rendezőnek és a kamerának.
Szimpatikusak az emberek, természetesek. Olyan békebeli az egész, pl. ahogyan kimennek az asszonyok piknikezni a falu melletti domboldalra... Érdemes megnézni. 70 perc.
Táj a ködben - 1988.
Nyomasztó görög filmdráma két gyerekről (kb. 12 éves lány 5 éves kisfiú), akik anyjuk dajkameséjét követve elindulnak megkeresni az apjukat, akiről úgy tudják, hogy Németországban él. Az ő kalandos, megterhelő, viszontagságos vonatozásukat és stoppolásukat mutatja be a film, azokat a leginkább negatív kalandokat, amelyeket megélnek, és amelyeket azért vállalnak, hogy megismerjék az apjukat. A nagybácsihoz is elkeverednek, és tőle tudjuk, hogy (valószínűleg) különböző, ismeretlen apák "zabigyerekei". Az anyjuk a kislány szerint nem érti meg őket. Az ő számára ez a hetekig tartó hiábavaló bolyongás a felnőtté válás keserves útja.
Film
A kolostor - 1995.
Francia-portugál filmdráma, Catherine Denevue (erős kisugárzású, szenvedélyes, késő-középkorú asszony, a Shakespeare-kutató felesége, Helen, mint Szép Heléna), John Malkovivh (a férj, Michael Padovic) és Luis Miguel Cintra, a portugáliai kolostor gondnoka, amúgy maga az ördög (szó szerint) főszereplésével, Manuel de Oliviera rendezésében. Érdekes még Padovic munkáját segítő Piedade szerepe, az ártatlanság szimbólumaként, meg a mindenes és a házvezetőnő is, akik amolyan mindentudó vajákos kártyaolvasók. Ezzel be is zárul a kör: a kolostorban nincs rajtuk kívül látható élet.
Az egész film borzongató, amolyan szecessziós-szimbolista titokzatosság lengi be. Végig jelen van a vészjósló gonosz. Baltazár megjelenése és modora is taszító, ránehezedik az ember lelkére. Különös, de nem jó film. Azt hiszem, amolyan kísérleti alkotásnak nevezhető. Nem kívánnám még egyszer látni. Amúgy teljesen mellékes, hogy a kutató azt akarja igazolni, hogy Shakespeare portugál származású volt. Nagyobb jelentősége van Goethe Faustjának, itt is a tudós és az ördög, meg Heléna-Margit keveredik megmagyarázhatatlan helyzetekbe.
Ráth György-villa + A Magyar Szecesszió Háza
Először a Honvéd utcában jártunk, "A magyar szecesszió házában" (szerintem így kellene írni), ami nagyon kellemes élmény, pozitív meglepetés volt. Az épület maga egy csoda kívül-belül. Érdemes a kávézóban kezdeni vagy befejezni, a hely maga is mennyei élmény, csodás enteriőr. Óriási térben rengeteg tárgy található itt, részben olyan, mint az antik bútorboltok, kevéssé múzeumszerű. Nem nagyon vannak kiírások sem. Mindenképpen kötelező azoknak, akik affinitást éreznek a szecesszió iránt.
Néhány hete hiába kerestük az Andrássy úton a Ráth György Múzeumot, kiderült, hogy 2004-ben bezárták, és nemrég nyitották meg helyette Ráth György villáját részben azonos gyűjteménnyel a Városligeti fasorban, az ideiglenesen bezárt Iparművészeti Múzeum gazdag szecessziós gyűjteményével kiegészítve. Már a májusi, gesztenyevirágzásban tobzódó utca is nagy élmény a sok gyönyörű villával, ezek egyike az Iparművészeti Múzeum első igazgatójáé, Ráth Györgyé volt, és részben az ő személyes - nem minden esetben szecessziós - gyűjteményét is a közönség elé tárja.
Ezt is nagyon érdemes megnézni, de nem éri utol a magyar szecesszió házát, és kávézó sincsen. :)
2019. május 1., szerda
Dermedt szív - 1992.
(Kissé spoiler) Francia romantikus dráma, Claude Sautet rendezésében, aki 19 filmet készített 2000-ben bekövetkezett haláláig, de én ebből csak ezt az egyet láttam. Majd igyekszem.
Elolvastam egy kritikát (Snéé Péter, Magyar Szemle), de én nem érzem sekélyesnek vagy sznobnak a filmet, és azt sem bánom, hogy a vájt fülű középosztálynak szól, nem is értem, ez miért lenne baj. :) Komolyzenész körökben vagyunk, 2 együtt dolgozó hegedűkészítő és javító, kettejük tanára és mentora a házvezetőnőjével, egy fiatal hegedűművész, annak menedzsere és egy könyvtárosnő alkotja a szűk szereplőgárdát. Persze vannak még más szakemberek és zenészek is a háttérben.
Dermedt szíve Stephane-nek van, aki kiváló szakember , de nincs érzéke az emberi kapcsolatokhoz, beszűkült a magánélete, csak üzlettárásával, kuncsaftjaikkal és volt mesterével, Lachaume-mal tartja a kapcsolatot. Társa, Maxime (André Dussollier) egyszer csak beavatja magánéletébe: elhagyja a feleségét egy fiatal hegedűművész, Camille kedvéért.
Camille (Emmanuelle Béart) együtt él vele, de gyorsan beleszeret a szemlélődő, udvarias, kifogástalan modorú, ámde érzelemmentes férfiba, aki előbb akár el is csábítaná, de aztán rájön, hogy érzelmek nélkül ennek semmi értelme. Ezzel jól megalázza a nála sokkal vonzóbb, fiatal nőt, aki majdnem belebolondul az elutasításba. Az üzleti kapcsolat megszakad a két férfi között, eltelik 8,5 hónap, mire mindannyian összetalálkoznak. Az idő nem oldott meg semmit.... Stephane életfilozófiája meginogni látszik, de ez már nincs hatással a történtekre.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
