2017. szeptember 22., péntek

Ljudmila Ulickaja: Jákob lajtorjája 2016

Kicsit több mint 100 évet felölelő családregény, három nemzedék története a Szovjetúnióban, valamint kicsit előtte és utána (1905-2011.) Térben, nemzetiségekben, társadalmi rétegek tekintetében is nagyon széles a tabló. Két fő szála a Nora és nagy szülei életét mutatja be úgy, hogy háttérként megjelennek azok a kaotikus események, amelyek felkavarták és megnehezítették a szereplők és nemzedéktársaik életét.

A regény cselekménye Nora nagyanyjának Marijának a haldoklásával, illetve halálával kezdődik. Nora már régóta nem tartott vele kapcsolatot, nem derül ki, hogy miért. Apjával (Genrich-hel) is a temetésen találkozik, őt sem bírja, de az anyjával, Amalijával sem találkozik, a temetésről sem értesítette. Nora művész, színházi tervező, örök szerelme egy grúz rendező, Tengiz, akikkel csak heteket-hónapokat tölt együtt egy-egy előadás megvalósítása során. A regény kezdetén Norának van egy egyéves fia, Jakov, csak később derül ki, hogy férjnél van: dacból, feltűnési viszketegségből ment hozzá volt osztálytársához, a félig autista, félig zseni Vityához, aki matematika tudós lett. Később tőle született a fia, Jurik, de soha nem laktak együtt, nem zavarták egymás köreit.

A két "pár" (nagyszülők, Nora és Tengiz meg Vitya) története párhuzamosan, egymást váltogató fejezetekben bontakozik ki: a régi történetre a nagymama hagyatékában megmaradt naplókből és levelekből tárul fel. Jakovot és Mariját (Maruszja) a zene hozta össze, A férfi kereskedelmi főiskolára jár a szülei kívánságára, de a zene és mindenféle társadalomtudomány, meg az irodalom sokkal jobban érdekli, rengeteget olvas, és párhuzamosan zenét is tanul. Folyton ír és olvas tipikus  jó családból való értelmiségi. Ugyanakkor vak a világra, legalább háromszor letratóztatják és évekre száműzik házasságkötésük után, de mindenhol megtalálja az olvasás, a művelődés lehetőségét és valahogy a zenével is mindig tud foglalkozni, folyamatosan fejlődik, állandóan tervei vannak.

Maruszja egy félzsidó család lánya, az 1905-ös pogromban teljesen elszegényedtek, Svájcból származó órás apja nem tudná kellően támogatni ambícióit, de 16 éves korában találkozik egy svájci hölggyel, aki a Fröbel-féle nevelési módszer elterjesztésén dolgozik, Maruszját is alkalmazza, majd a főiskolán is az ő segítségével végzi el a Fröbel-kurzust. Ellenállhatatlanul vonzza a színház, a zene, a tánc, sikerül is bekerülnie egy stúdióba, tanul, táncol, értelmiségi életet kezd élni, és ebbe jól beleillik Jakov, akivel hamarosan házasságot kötnek. Jakovot azonban hamarosan letratóztatják és száműzik, mint a rendszer ellenségét. A levelezés során lassan megkopik Maruszja szerelme, egy vetélés, majd Genrich születése, majd problémás kisgyerekkora akadályozza művészi érvényesülését, és frusztráltságát egyre inkább Jakovra vetíti, végül vagy 25 év házasság után távollétében, értesítése nélkül válik el tőle. Nora tőle örökli művészi hajlamait, színház iránti lelkesedését.

Nora szülei, a középső nemzedék sem boldog: elválnak, anyja egy másik féerfit szeretett egész életében, végül összekerültek, vidékre költöztek, és alig találkoznak Norával. Az ő életük azonban sokkal inkább homályban marad, mint Noráé és apai nagyszüleié.

A háttérben lezajlik az 1. VH., az októberi forradalom, a 2. vh, kiépül a szovjet rendszer, benépesülnek a szibériai táborok, zajlanak a koncepciós perek, mossák az agyakat. Vannak őszinte hívők, megalkuvók és vakok, meg ellenállók, az utóbbiak kevesen. Sztálin halála, a lassú enyhülés, a Szovjetúnió széthullása mind ott van a háttérben. Kavarognak az ukránok, az oroszok, a grúzok, a kirgizek, az örmények, a zsidók... Nora az újkoro orosz háborúk ellen Amerikába menekíti időközben felnövő fiát. Vitya időközben Amerikába ment dolgozni, sikeres lett és érzelmileg is érett egy kissé, hamarosan el is válnak, hogy elvehesse amerikai partnerét, aki ügyesen egyengeti az életét, meg amennyire tudja, Jurikét is. A fiút végül ki kell menteni Amerikából, ahol a lehető legmélyebb drogozásba süllyedt, ezt Tengiz segítségével sikerül megoldani. Hazatérve lassan rendeződik az élete, megnősül és Nornak unokája születik.

Nora is rákos lesz, mint a nagyanyja, de lenyugszik, és végre képes örülni és élni...

A könyv mindenképp súlyos. Legalább 1,5 kiló, 600 oldal... És van a naplókban és a levelekben egy csomó érdektelen túlzottan partikuláris értelmiségi jegyzet.

2017. szeptember 8., péntek

SZNBK Jótékonysági koncert - Szeged, Dóm

2017. aug. 29. - megkésett bejegyzés

A nagy történelmi egyházak jellemző zenedarabjai hangzottak el. Közreműködött a Vaszy Víktor kórus, a Szegedi Ökumenikus kórus, a Szegedi Szimfonikus zenekar, Simon Bálint orgonán.
Vezényelt: Gyüdi Sándor Liszt díjas karmester, Varjasi Gyula a Kodály Társaság által különdíjat kapott karvezető, és Szabó Nagy Kornélia

1. J. S. Bach: Nyitókórus a János-passióból - élvezhetetlen volt, gondolom, a rossz akusztika miatt.
2. Kodály: 121. genfi zsoltár
3. Liszt: Tu es Petrus a Krisztus-oratóriumból
4. Orgona Simon Bálint: A Guilmant: szonáta III. Op 42
Choreae Hungariacae a Lőcsei Virginál kódexből (Koloss István orgona átirata)
5. Tóth Péter: Szent Gellért-oratórium, Kyrie tétel - ez volt az est fénypontja számomra, nem is ismertem ezt a kortárs szerzőt, gyönyörű a darab. Azonos helyszín, másik alkalom.
6. G. F. Händel: Halleluja-kórus A Messiás c. oratóriumból

Budapest Jazz Orchestra: Gershwin-est

A Zsidó Kulturális Fesztivál keretében, a Dohány utcai zsinagógában rendezték a fergeteges, vidám és felemelő, szórakoztató és elgondolkodtató koncertet. Az egész csodás volt, három dolog mégis kiemelendő:

  • A Kék rapszódiát egészében előadták, és nagyon emlékezetes volt Balázs János zongorajátékával, meg úgy egyben az egész....
  • Vukán Györgyről is megemlékeztek (ez volt az egyetlen nem-Gershwin-szám), s bár kakofónikusnak tűnt a kezdet, elbűvölő volt az egész, maga a szépség, a melankólia. Címe: Utolsó üzenet (Last message).
  • Joanne Faulkner fekete jazz-énekesnő hat dalt énekelt. Egy korábbi felvétele itt.

.

2017. szeptember 6., szerda

Klaus-Jürgen Sembach: A szecesszió (1995)

Nagyon szép, alapos könyv a szecesszióról, egy. a szecessziót nem kedvelő író, műtörténész tollából.
A szecesszió az ipari tömegtermeléssel szembeni tiltakozásként jött létre, és a kézműipar fejlesztésében látta a lehetőséget. Ennek a koncepciónak a képviselője az ír William Morris (arts&craft), ő lett a szecesszió úttörője, azé az irányzaté, amely lényegében halála évében, 1896-ban indult a múltidéző historizmussal, a neoirányzatokkal szemben, de azokkal párhuzamosan fejtette ki hatását. Én teszem hozzá, hogy gyakran neo-épületeket díszítettek szecessziós ornamentikával.

A szerző szerint nincs szecessziós festészet, csak építészet és iparművészet, a szobrászat is csak hasznos dísztárgyakban jelenik meg. Amit szecessziónak gondolnánk a festészetben, az szerinte vagy alkalmazott művészet (pl. plakátok) vagy szimbolizmus.

Az egész korszak kb. 20 év, a századforduló körül (előtte 4-5 évvel) kezdődik, és az első világháború véget is vet neki. Betörése, igazi helyfoglalása az 1900-as párizsi világkiállításon történt meg, kb egyszere a mozi berobbanásával. Lényege a dekorativitás, a funkcionalitás háttérbe szorul.

Egyik alapvonása a mozgás megragadása, a nyugtalanság. Pl. egy táncosnő, a bő szoknyáját pálcákkal mozgató "szobor" annyira megfogta a művészek képzeletét, hogy számos szobor készült róla (Loie Fuller).

A szerző szerint a szecesszió mesterkélt, ellentmondásos, felszínes, de csábító. Azzal, hogy feldíszítette az új épületeket és tárgyakat, hozzájárult az iparosodástól való félelem leküzdéséhez.

Legélénkebb központjai: Nancy (Emil Gallé), Brüsszel (Victor Horta, Henry van de Velde), Barcelona (Gaudí), Weimar, Darmstadt, München, Glasgow, Helsinki, Chicago, Bécs, New York...

Brunner Attila (szerk.): Felfedező utak. Szecessziós épületornamentika a vidéki Magyarországon

Egy projekt keretében 200 budapesti és 100 vidéki szecessziós épületet vizsgáltak meg és írtak le, ez utóbbiakat tartalmazza a könyv. A leírás nagyon szakszerű, száraz, nyelvezete a többi építészhez, művészettörténészhez szól, nem a közönséghez. Száraz, élvezhetetlen. A könyvben jelzett honlap (milyen jellemző) nem működik.

Mindez azért szomorú, mert a szándék az volt - amint a cím is jelzi - hogy segítséget adjon a vidéki szecessziós épíületek felfedezéséhez.

Bagyinszki Zoltán - Gerle János: Az alföldi szecesszió

Magyarországon az építészet megújulása Lechner Ödön - még nem szecessziós - munkásságával kezdődött az 1890-es években, és összesen 18 év alatt megváltoztatta nagyvárosaink, különösen Kecskemét, Szabadka és Szeged utcaképét, de majdnem minden városban találhatók városképi jelentőségű szecessziós épületek.

A népies és a geometrikus szecesszió nyomait kutattuk a könyv és egyéb irodalmak segtségével Kecskeméten, Csongrádon, Szentesen, Hódmezővásárhelyen, Szegeden, Magyarkanizsán, Palicson, Szabadkán és Zomborban. Lásd a dokumentációt.

Koncz Zsuzsa koncert - Dohány utcai zsinagóga, 2017. szept. 4.

Hát többet vártam. A közönség többnyire magamfajta nyugdíjasokból állt, zsúfolásig megtelt a zsinagóga, roppant lelkesek voltak. Az első részben hihetetlen hangos volt a zene, elnyomta az énekhangot, ami meg néha megduplázódott, mintha a playback is menne. Remélem, csak a rossz hangosítás...

Nem teszettek az összekötő szövegek, nem volt profi, olyan volt, mintha otthon beszélgetne, de nem a közvetlenség, hanem a kuszaság miatt.

A második rész csendesebb és jobb volt, a dalokat is jobban szerettem.