Egyre inkább azt gondolom, hogy jó író volt Szabó Magda. Most olvastam a Pilátust, aztán újraolvastam a Freskót.
A Freskó volt az első regénye, még 48-ban vagy 49-ben írta, de csak 10 év múlva jelenhetett meg, nem értem, hogy akkor is hogyan. Freskó egy családról, amelyben se őszinteség, se szeretet, se megértés nincs, csak ridegség és hallgatás, meg erőszak. Főhőse Annuska, az író alteregója, a helyszín Debrecen, a szülővárosa. A történet a főbb szereplők belső monológjából bontakozik ki.
A végtelenségig bigott, rideg, erőszakos és alkoholista apa a történet idején már nyugállományba vonult, művelt kálvinista református pap, aki valaha püspök szeretett volna lenni, és egész elhibázott életét a környezetén veri le. Fizikailag és szóban egyaránt. Nehéz elfogadnia, hogy eltartotti státuszba csúszott, békepap veje, Kin László a családban és a parókián elfoglalt helyét is elvette tőle, és most még egy új cipőre, sőt a régi javíttatásásra se telik. Ugyanakkor nem enged a mindenható kényúri szerepből, azt kívánja, hogy megszökött, kitagadott lánya, Annuska megalázkodjék előtte.
Az anya, nagymama, feleség, azaz a tébolydában meghalt Edit temetésére gyűlik össze a család, ezért látogat haza a 9 éve megszökött Annuska is, az egyetlen szereplő, aki kitört ebből a rideg, szeretetlen körből, és aki meg akarja tapasztalni, hogy fél-e még tőlük, főleg az apjától. Zseniális a szereplők leírása, különösen érdekes Anzsu, az öreg, ügyeskedő cseléd, Annuska igazi nevelője, meg az undok, kétszínű Árva, akit az öreg pap az egyetlen tiszta léleknek tart, pedig lop, csal, hazudik, kétszínű és aljas.
Kun László alakja nincs plasztikusan megrajzolva, nem tudjuk, miért állt be békepapnak, hogy szeretett bele Annuskába, miért nem tudta ezt magáról, egyáltalán mik a motivációi a parókia megszerzésén kívül. Hogy kegyetlen, szeretetlen, rideg, és ő is erőszakos, az kiderül. Janka, Annuska testvére a felesége, de ők nem beszélnek, nincsenek egymással semmilyen viszonyban, egyetlen kötelék közöttük Szuszu, a lányuk, meg talán az, hogy egy házban laknak.
Érdemes lenne szerencsétlen nagymamáról is írni, az elhunyt anyjáról, akiben csak a volt férje iránt van szeretet a lányát soha nem szerette, talán ez okozta annak megtébolyodását is. Rettenetesen idegen ebben a házban, számára az élet szerelem, nevetés, költekezés, szépítkezés volt... Most a veje egészíti ki a nyugdíját, de ezt is elveszíti, megalázzák, le- és kinézik, majdnem halálba kergetik.
A nap végére minden elhallgatott titokra fény derül, Annuska pedig azzal a tudattal utazhat haza Budapestre, hogy már nem fél a családjától.
A Pilátusból film is készült (akárcsak Az ajtóból), de még nem mutatták be, nagyon várom. Kifejezetten tanulságos anya-lánya történet, generációs dráma. Tipikus esete a Pestre került vidéki lány és az otthon maradt szülő viszonyának, mindenki jót akar, de ez csak az ő világképében jó, a másikéba nem illik bele. Folyton bántják egymást anélkül, hogy ez tudatosulna bennük. És persze az anya tragédiája a nagyobb, ő már nem tudja saját képére visszaalakítani a sorsát. Minden anya és lánya számára kötelező olvasmánnyá tenném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése