2019. január 28., hétfő

Spiró György: Kerengő

Adott egy kisváros két - egymással szemben lévő - kávéházzal, két szalonnal - Annamária asszony és a doktor által biztosított kegyhelyekkel - egy autokrata, kissé őrült polgármesterrel (Porházy), szűk, belterjes, és főként semmittevő intelligenciával, egy decemberi kedden, 1899-ben, a századforduló előestéjén.

A jelentéktelen figurák közül több fény vetül A tehetséges, de kívülről jött és túl önűlló, tehát megbízhatatlan író-költő-szerkesztőre (ő az új ellenség, akit ki kell nyírni), Virág Mikire, Porházy titkárára, aki minden szálak bornirt mozgatójának állítja be magát a társaságban, és nem mellesleg akkora nőcsábász, hogy minden éjjel két nővel kell lefeküdnie (nem egyszerre); Sidó Zolira, a különc, ágyában vegetáló értelmiségire, akinek senki nem elég művelt ahhoz, hogy szóba álljon vele; az egymáshoz tapadt, egész nap együtt unatkozó Boldizsárra és Fekete Kornélra (Boldizsár nagy író lenne, Pesten is élt, de egyelőre nem ír semmit, és Kornéltól várja, hogy egy névtelen író regényét megszerzi úgy, hogy Boldizsár kiadhatja a saját neve alatt.

Külön színfoltot alkotnak a nők: a doktorné, akinek semmi köze ahhoz a könnyed, nagyvilági, laza szerephez, amelyet évek óta elsjátszik a szalonjukban; a doktorék és Annamária asszony két lánya, sülve-főve barátnők, Kriszta a férfifaló, a másik hideg és semmi kedve Kriszta tanításait követni; valamint a titokzatos nő a szállodában, aki állítólag vérbajos, és akinek az lenne a küldetése, hogy halálosan megfertőzze Adorjánt. 

Semminek semmi értelme, minden csak pótcselekvés. Majdcsak eljön a 20. század....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése