A Magyar Nemzeti Galériában Babarczi Eszter vezetésén vettünk részt. Nagyon érdekes volt. Már eleve a tárlat címe is nagyon izgalmas, mert először Freud-ra, a pszichológusra és Bacon-re, a filozófusra gondol az ember. A fő kiállítók baráti közösséget alkottak, iskolát azonban nem:
Francis Bacon, Lucian Freud (Sigmund Freud unokája), Frank Auerbach, and Leon Kossoff. A továbbiak: Michael Andrews, R. B. Kitaj, Paula Rego, F. N. Souza és Euan Uglow
Freud: Életképek, csúnya aktok (nők, férfiak) szemérmetlenül érzelemmentes, tárgyilagos, inkább csúfító ábrázolása. Sok kutya.
Az ír származású Bacon egy triptihonja egyik szárnyán barátját, a másikon őt magát, középen pedig szeretkezésüket örökíti meg. Önarcképei - és szinte minden figurája erősen torzított. Önarcképe millió fontokért került kalapács alá:
Mindenesetre egyik festő egyik műve sem a lélek felüdítésére született.
2018. november 20., kedd
2018. november 13., kedd
Tolvaly Ferenc: Boszporusz felett a híd (2007)
Érdekes az iszlám szokások - az élet és a vallás - bemutatása, de mint regény, teljesen értéktelen, szerintem nincs szépirodalmi nívója. A cselekmény elég esetleges, sokszor indokolatlan, a Halálfej figura nincs végigvezetve: nem tudjuk meg, miért is kell annyira vigyáznia a híres német orvosra, a Cherifa iránt ébredező szerelem indokolatlanul nem teljesedik be, azt sem könnyű megérteni, mert nincs megalapozva, hogy Ali hogyan és miért lesz a hős "fogadott fia". Szóval kultúraközvetítőnek túl regényes, regénynek túl primitív.
Isten I Nő - A Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum kiállítása
Hát nagyon érdekes az indiai kultúra, de annyira más, és annyira kívül esik a műveltségemen, hogy a kiállított művek és a megjelenített kultúra, vallás, szokások csak nagyon kis részét tudtam befogadni. A kicsinységemet éreztem, és azt, hogy milyen nagyon be vagyok zárva a keresztény-zsidó európai kultúrkörbe, holott jártam is Indiában. :( Olvasni, művelődni!
A Gemma együttes requiem-koncertje
November 1-jén is részem volt requiemekben, a Belvárosi Szent Anna templomban. Két számomra ismeretlen szerző műveiből válogattak. A spanyol Tomás Luis de Victoria a 16-17. század fordulóján alkotott, Lassussal és Palestinával együtt korának kiemelkedő zeneszerzője volt az ellenreformáció idején. Az angol Herbert Howells pedig szinte kortárs: 91 évesen 1983-ban halt meg. A spanyol szerző művei sokkal jobban megragadtak, de Howells is kellemes volt, az együttes jól szólt: 2 szoprán, 2 alt, 2 tenor és 2 basszus.
Mozart Requiemje a Bosnyák téri templomban
Halottak napja alkalmából rendezték meg a koncertet, nagykórussal, csodás hangzással október 31-én. Szólisták: Szutrély Katalin, Balogh Eszter, Varga Donát és Bátki Fazekas Zoltán, valamint a Szent István Király Oratóriumkórus Záborszky Kálmány vezényletével. Az is jó volt, hogy a lányommal hallgathattam meg visszaköltözésem másnapján.
Exhibition - Egy zseni látomásai - Uránia
Hyeronimus Bosch életét és meglehetősen kevés számú munkáját mutatja be a film A művészet templomai sorozat keretében. Bár bizonyára olvastam anno az albumában, nagy meglepetés volt számomra, hogy Bosch egy átlagos, megbecsült polgár volt. Azért festette meg a bűnöket, amiért általában a templomokban szokás: hogy visszatartsa kortársait azok elkövetésétől. Bemutatta a bűnöket és az értük járó büntetést is. Nagyon nagy képzelőerővel, szuggesszíven ábrázolt. A tárlatvezetés születésének 500. évfordulóján a szülővárosában rendezett kiállítás képein alapul. A képeket a világ múzeumaiból szedték össze ebből az alkalomból: a megmaradt 18-ból 15-öt, ha jól emlékszem a számokra.
Balzac: Elveszett illúziók
Másodszor olvastam, most is tetszett. Lucien de Rubempré fejlődésregénye, azt mutatja be, hogy hogyan sodorja magával, hogyan szippantja be az erkölcstelen nagyvilág a hírnévre és pénzre, könnyű életre vágyó egyszerű, vidéki fiatalembert. A maga kisvárosi körében tehetségesnek számít, de csak akkor kezdi el fűteni a mindenáron kiemelkedni vágyás, amikor megszerzi a vidéki főnemesi szépasszony szerelmét.
Párizsba jutva már nem elégszik meg az ott kopottasnak és nem elég szépnek tűnő nő szerelmével (kölcsönösen más fényben látják egymást), és enged a többrendbeli kísértésnek. Jóravaló, értelmes, szegény barátai egy ideig képesek a becsvággyal szemben a becsület kilátásai felé vonzani, de ez nem tart sokáig. Bekerül az akkoriban mindenható újságírók közé, és a mindenkori érdekeknek megfelelően ír cikkeket akár barátai ellen is. Kiadják szonettjeit és regényét is, de nem érdemei, hanem az érdekek összekapcsolódása miatt. Nagyon éles kritikával illeti Balzac a korabeli sajtót és a színház világát is.
Lucien új szerelme egy nagyon fiatal színésznő, aki mint a színésznők akkoriban, egy gazdag féfi ktartottja. Ezt mások esetében Lucien megveti, de amikor ő kerül ebbe a helyzetbe, elfogadja, mert anyagilag hasznos. Gyakorlatilag esztelen életmódjával kizsákmányolja a szerelmét is, aki hamarosan nagy szegénységben meg is hal.
Lucienben rövid időre fel-feltámad a lelkiismeret, de aztán hamar elalszik, és csak az érvényesülés, a pénz, a rang, a léha életmód vonzza. Az a legszörnyűbb, ahogyan felelőtlenségével anyját, húgát és a papírgyártás megreformálásával kísérletező sógorát - egyben legnagyobb hívét, elkötelezett barátját - nyomorba taszítja.
A regény legérdekesebb figurája számomra a nyomdász sógor buta, írástudatlan apja, akit a pénzen kívül semmi nem érdekel, és saját fiát is becsapja, kihasználja. A nyomdát nyugalomba vonulva irreális áron eladja a fiának, házbért szed tőlük, és akkor sem segít, amikor a fia Lucien miatt az adósok börtönébe kerül. David egyébként rendkívül becsületes és élhetetlen, puhány figura. Óriási találmányának semmi hasznát nem látja.
A történet úgy ér véget, hogy Davidék sorsa szerencsés fordulatot vesz, Lucien pedig eladja magát a egy spanyol papnak, Carlos Herreranak, azaz Vautrain-nek, a szökött fegyencnek.
Párizsba jutva már nem elégszik meg az ott kopottasnak és nem elég szépnek tűnő nő szerelmével (kölcsönösen más fényben látják egymást), és enged a többrendbeli kísértésnek. Jóravaló, értelmes, szegény barátai egy ideig képesek a becsvággyal szemben a becsület kilátásai felé vonzani, de ez nem tart sokáig. Bekerül az akkoriban mindenható újságírók közé, és a mindenkori érdekeknek megfelelően ír cikkeket akár barátai ellen is. Kiadják szonettjeit és regényét is, de nem érdemei, hanem az érdekek összekapcsolódása miatt. Nagyon éles kritikával illeti Balzac a korabeli sajtót és a színház világát is.
Lucien új szerelme egy nagyon fiatal színésznő, aki mint a színésznők akkoriban, egy gazdag féfi ktartottja. Ezt mások esetében Lucien megveti, de amikor ő kerül ebbe a helyzetbe, elfogadja, mert anyagilag hasznos. Gyakorlatilag esztelen életmódjával kizsákmányolja a szerelmét is, aki hamarosan nagy szegénységben meg is hal.
Lucienben rövid időre fel-feltámad a lelkiismeret, de aztán hamar elalszik, és csak az érvényesülés, a pénz, a rang, a léha életmód vonzza. Az a legszörnyűbb, ahogyan felelőtlenségével anyját, húgát és a papírgyártás megreformálásával kísérletező sógorát - egyben legnagyobb hívét, elkötelezett barátját - nyomorba taszítja.
A regény legérdekesebb figurája számomra a nyomdász sógor buta, írástudatlan apja, akit a pénzen kívül semmi nem érdekel, és saját fiát is becsapja, kihasználja. A nyomdát nyugalomba vonulva irreális áron eladja a fiának, házbért szed tőlük, és akkor sem segít, amikor a fia Lucien miatt az adósok börtönébe kerül. David egyébként rendkívül becsületes és élhetetlen, puhány figura. Óriási találmányának semmi hasznát nem látja.
A történet úgy ér véget, hogy Davidék sorsa szerencsés fordulatot vesz, Lucien pedig eladja magát a egy spanyol papnak, Carlos Herreranak, azaz Vautrain-nek, a szökött fegyencnek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

