2019. szeptember 13., péntek

Sylvia Plath: Az üvegbúra / The Bell Jar

Kötete megjelenése után pár héttel, 1963-ban, 31 évesen lett öngyilkos Sylvia Plath. Erős önéletrajzi vonatkozásai vannak: egy okos, írónak készülő, kezdetben nagyon sikeres, fiatal amerikai lány összeomlásának és gyógykezelésének története. 

Valamilyen ösztöndíjjal 11 másik lánnyal együtt egy hónapot tölthet nyáron New Yorkban, ahol egy szerkesztőségben dolgozhat, és tapasztalatokat, ismeretségeket szerezhet. Ott kezdi érezni, hogy más mint a többiek, nem tud belefeledkezni kivételes helyzetbe, nem oldódik fel sem a kényeztető szórakozási lehetőségekben, sem a szerkesztőségben. Eddigi szorgalmas, tudatos, sikeres tanulása mintha nem is belső késztetésre, hanem valamilyen automatizmus következtében történt volna, és most célt veszít.

Folyamatosan elemzi, figyeli magát és másokat, önmaga tárja fel az olvasó előtt állapotának folyamatos romlását. Az egy hónap leteltével, amikor hazamegy, már nincs kedve semmihez, és egyre többet foglalkoztatja az öngyilkosság gondolata is, teljes depresszióba esik, majd sokk-kezelést kap és végül ideggyógyintézetbe kerül. A cselekmény az onnan való kijutásig tart, ő maga azonban nem hisz a gyógyulásában.

Folyamatosan, fejezetenként olvastam előbb angolul, aztán magyarul. Persze mindkét nyelven már legalább másodszorra. A regényből készült, meglehetősen eszköztelen színdarab is nagyon jó volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése